Oldalon töltött idő — mennyire megbízható mérőszám?
Miért pontatlan?
Mert a mérés két időbélyeg különbségéből számol: mikor nyitottad meg az oldalt, és mikor a következőt. Ebből következik a legfontosabb korlát: az utolsó megtekintett oldalnál nincs következő, tehát az idő gyakran nullaként rögzül — akkor is, ha a látogató tíz percig olvasta.
| Helyzet | Amit a mérés mutat | A valóság |
|---|---|---|
| végigolvassa, majd bezárja | 0 másodperc | akár több perc |
| megnyitja, elmegy kávézni | nagyon magas | nem is nézte |
| több lapon nyitja meg | torzított | párhuzamosan olvas |
| átolvas, majd tovább kattint | pontos | ez a jó eset |
Mire jó mégis?
Összehasonlításra, nem abszolút értékként. Ha ugyanannak az oldalnak a száma egy átírás után érdemben nő, az jelent valamit. Ha viszont két különböző oldalt hasonlítasz össze — például egy rövid kapcsolat-oldalt és egy hosszú útmutatót —, az összevetés értelmetlen.
Mit nézz helyette?
- Görgetési mélység — eljutott-e a szöveg feléig, végéig.
- Cselekvés — kattintott-e a fő gombra.
- Következő oldal — továbbment-e, és hova.
Ez a három együtt sokkal többet mond, mint a másodpercek — és egyik sem érzékeny arra, hogy a látogató épp bezárta-e a lapot.
Mikor számít mégis fontosnak?
Hosszú, útmutató jellegű tartalomnál. Ott a bent töltött idő valóban jelzi, hogy olvassák-e — feltéve, hogy görgetési adattal együtt nézzük. Egy tíz perces olvasási idejű cikknél a húsz másodperces átlag egyértelmű jel, hogy a bevezető nem fogja meg az olvasót.
A címsorok szerepe
A bent töltött idő növelésének legolcsóbb módja nem a hosszabb szöveg, hanem a jobb tagolás. Ha a látogató a címsorokból végig tudja pásztázni, miről szól a cikk, nagyobb eséllyel marad — mert látja, hogy megtalálja benne, amit keres.
Végül egy elvi megjegyzés: a hosszabb idő nem cél. Ha a látogató öt perc alatt megtalálja, amit keres, az jobb, mint ha tizenöt percig kerresgél. A bent töltött idő eszköz a megértéshez, nem eredmény.