Kategória vagy címke? A címkék a leggyakoribb rejtett kár egy blogon

A kategória és a címke technikailag hasonló, a következményük viszont teljesen más. A kategória szerkezetet ad, a címke pedig — ha nincs kordában tartva — észrevétlenül több száz majdnem üres oldalt hoz létre, amelyek a saját tartalmaddal versenyeznek.

Mi a valódi különbség

Technikailag mindkettő ugyanaz: egy csoportosítás, ami saját gyűjtőoldalt kap. A használatuk logikája viszont ellentétes.

A kategória szerkezet: azt mondja meg, hova tartozik egy tartalom. Kevés van belőle, egymást jellemzően kizárják, és a látogató ezek mentén tájékozódik. Egy cikk ideális esetben egy kategóriába tartozik.

A címke kereszthivatkozás: azt mondja meg, miről szól még a tartalom. Sok van belőle, szabadon átfedik egymást, és a látogató ezek mentén böngész tovább. Egy cikkhez több is tartozhat.

A baj ott kezdődik, hogy a legtöbb rendszerben a címke ugyanolyan teljes értékű oldalt kap, mint a kategória — és ezekről az oldalakról senki nem tud, mert a menüben nem szerepelnek.

Hogyan keletkezik a kár

Nézzük végig egy tipikus blogon. Száz cikk van, mindegyikhez a szerző ad három-négy címkét, ahogy éppen eszébe jut. Egy év után kétszáz-háromszáz különböző címke gyűlik össze, és mindegyik saját oldalt kapott.

Ezeknek az oldalaknak a nagy részén egy vagy két cikk szerepel, cím és rövid részlet formájában. Nincs rajtuk saját szöveg, nincs egyedi érték — és a kereső szemében ez majdnem üres oldal.

Három konkrét kár keletkezik. Az első, hogy a domain oldalainak nagy része értéktelen lesz, ami a megítélést rontja. A második, hogy a kereső idejének egy részét ezek feldolgozására pazarolja a valódi tartalom helyett. A harmadik, és a legkellemetlenebb, hogy ezek az oldalak néha előrébb kerülnek, mint maga a cikk — így a látogató egy címlistára érkezik ahelyett, hogy a választ kapná.

Van ennek egy kevésbé ismert következménye is: a címkeoldalak egymással is versenyeznek. Ha egy cikkhez négy hasonló jelentésű címkét adtál, akkor négy majdnem azonos gyűjtőoldal jött létre — ugyanazzal az egyetlen cikkel. A kereső szemében ez négy duplikált oldal, és a saját tartalmadat szorítják.

Ez a helyzet a leggyakoribb ott, ahol a címkéket menet közben, ötletszerűen adják hozzá. Egyszer „keresőoptimalizálás”, másszor „seo”, harmadszor „SEO tippek” — három külön oldal, ugyanarról.

Mikor melyiket használd

A gyakorlati szabály egyszerű: ha egy címkét csak egyszer fogsz használni, ne hozd létre. A címke akkor ér valamit, ha több tartalmat köt össze — egyetlen cikkhez tartozó címke definíció szerint felesleges oldal.

Hány kategória és hány címke

Kategóriából öt-tíz elég a legtöbb oldalnak. Ha ennél több van, akkor jellemzően nem kategóriák, hanem álcázott címkék — és a látogató sem tud tájékozódni köztük.

Címkéből annyi, ahány téma tényleg visszatér. Ha van tíz cikked ugyanarról a részkérdésről, az címke. Ha egy, az nem. Egy jó gyakorlat, hogy új címkét csak akkor hozol létre, ha már három tartalom tartozna alá.

Ez a fegyelem az, ami a legtöbb blogról hiányzik — nem rosszindulatból, hanem mert a címke hozzáadása egy másodperc, a következménye pedig nem látszik.

Indexeljük-e a gyűjtőoldalakat

A kategóriaoldalakat érdemes indexelni, de csak akkor, ha van rajtuk saját szöveg: egy bevezető, ami elmondja, miről szól ez a kategória, és kinek szól. Enélkül a kategóriaoldal is csak egy címlista.

A címkeoldalakat a legtöbb esetben érdemes kivenni az indexelésből. Ez nem jelenti azt, hogy megszűnnek: a látogató továbbra is használhatja őket böngészésre, csak a keresőben nem jelennek meg önálló találatként.

Van kivétel. Ha egy címkéhez húsz értékes tartalom tartozik, és írsz rá egy bevezetőt, akkor az gyakorlatilag kategóriává vált — és akkor már érdemes indexelni. A határ nem a technikai megnevezés, hanem az, hogy van-e önálló értéke.

Hogyan takaríts

Négy lépés, és a sorrend fontos, mert a takarítás visszafordíthatatlan.

1. Mérj. Nézd meg a Search Console oldalankénti bontásában, hogy a címkeoldalak kapnak-e egyáltalán megjelenést. Ha egy címkeoldal hoz forgalmat, azt ne bántsd — inkább írj rá bevezetőt.

2. Listázd. Gyűjtsd össze, hány címke van, és mindegyikhez hány tartalom tartozik. A legtöbb rendszerben ez egy képernyő.

3. Vond össze. Az egy-két tartalmat tartalmazó címkéket vagy szüntesd meg, vagy vond be egy nagyobb, rokon címkébe. Ne törölj mindent egyszerre — kezdd a nyilvánvalóan feleslegesekkel.

4. Irányíts át. A megszűnt címkeoldalakról tegyél átirányítást a legközelebbi értelmes oldalra — a rokon címkére vagy a kategóriára. Halott cím ne maradjon, mert a rá mutató hivatkozások és a könyvjelzők értéke elvész.

Egy praktikus tanács a méretekhez: ha kétszáznál több címkéd van, ne kézzel állj neki. A legtöbb rendszerben rendezhetők a címkék a hozzájuk tartozó tartalmak száma szerint — kezdd a nullás és egyes elemszámúakkal, mert azok a biztosan feleslegesek, és jellemzően ez a lista a fele.

Webáruháznál más a helyzet

Áruházban a kategória nem szerkezeti kényelem, hanem a legfontosabb rangsoroló oldaltípus — az emberek jellemzően kategóriára keresnek, nem konkrét termékre. Ezért ott a kategóriaoldalakba érdemes a legtöbb munkát tenni: saját szöveg, gyakori kérdések, választási segítség.

A címke szerepét áruházban jellemzően a szűrők veszik át, és ezek sokkal nagyobb kárt tudnak okozni, mint egy blogon a címkék: egy terméklista tucatnyi paraméterrel több ezer változatot hoz létre ugyanabból a tartalomból.

A megoldás ott nem a szűrők megszüntetése — azok a vásárlónak kellenek —, hanem annak egyértelművé tétele, melyik a fő változat, és mely paraméteres címeket ne dolgozza fel a kereső.

Amikor a címke tényleg jó

Nem arról van szó, hogy a címke rossz eszköz. Három esetben kifejezetten hasznos.

Az első a hosszú, sok témát átfogó blog, ahol a kategória túl durva felosztás. Itt a címke valódi böngészési segítség.

A második a visszatérő szempont, ami több kategórián átível — például „kezdőknek”, vagy egy konkrét szakterület, ami több témában is előjön.

A harmadik a belső hivatkozás: a címke automatikusan összeköti a rokon tartalmakat, ami a látogatónak és a keresőnek is segít. Ez akkor működik, ha kevés, jól választott címke van — nem akkor, ha kétszáz.

Összefoglalva: a kategória szerkezet, a címke kereszthivatkozás. A kategóriából legyen kevés, és legyen rajta saját szöveg. A címkéből annyi, ahány téma tényleg visszatér — és ha egy címkéhez csak egy tartalom tartozik, az nem címke, hanem egy felesleges oldal.

A takarítás ritkán sürgős, de mindig megéri: kevesebb, de értékes oldal jobb megítélést hoz, mint sok üres. És ha egyszer rendbe tetted, egyetlen szabály tartja karban: új címkét csak akkor, ha már három tartalom tartozna alá.

Egy utolsó gondolat arról, miért marad ez a probléma ilyen sokáig észrevétlen: a címkeoldalak nem szerepelnek a menüben, nem látod őket szerkesztés közben, és a látogatóid sem panaszkodnak rájuk. Csak a keresőnek tűnnek fel — és ő nem szól, csak halkan kevesebbre értékel. Ezért éri meg évente egyszer ránézni.

Kapcsolódó: Duplikált tartalom veszélyeURL-szerkezet választásKannibalizáció a saját oldaladonSEO-audit saját kezűleg