PageRank — mi maradt belőle a gyakorlatban?
Mi az, ami elavult — és mi nem?
| Elavult | Ma is érvényes |
|---|---|
| A nyilvános 0–10-es érték | A linkek szavazatként működnek |
| „PageRank-vadászat” mint stratégia | A forrás minősége számít, nem a darabszám |
| A link-érték mechanikus „szivárogtatása” | A belső linkelés irányítja a fontosságot |
A leggyakoribb tévedés, hogy mivel a pontszám eltűnt, a link-alapú rangsorolás is megszűnt. Nem: csak nem látod kívülről a becslést. A Google következetesen elutasítja a „domain authority” kifejezést is — az egy külső eszközök által gyártott mutató, nem a Google sajátja.
A gyakorlati tanulság: a belső linkelés
A PageRank legfontosabb máig érvényes következménye nem a külső linkekről szól, hanem a belsőkről. A saját oldalaid között te osztod el a fontosságot azzal, hogy mire mutatsz linket és milyen szöveggel.
Ebből következik két nagyon gyakorlatias szabály:
- A pénztermelő oldalaidra mutasson sok, témába vágó belső link. Ha a blogod hatvan cikkéből négy hivatkozik a szolgáltatás-oldaladra, a jel nem jut el oda, ahol bevételt termel.
- Ne szórd szét a linkeket. Ha minden oldalról mindenhova linkelsz, semmi nem lesz hangsúlyos.
Hogyan mérd, ha nincs pontszám?
Nem a külső eszközök becsült mutatóit érdemes kergetni, hanem a valódi jeleket: a Search Console belső hivatkozás-riportját (mely oldalaid kapnak sok linket), a hivatkozó domainek számát és relevanciáját, valamint azt, hogy a fontos oldalaid mozdulnak-e a 8–20. pozícióból.
A gyakorlati recept a linkszöveg-útmutatóban és a linkprofil fogalomnál olvasható.