Kulcsszó-sűrűség — miért nincs optimális százalék?
Miért él tovább a fogalom?
Két okból. Egyrészt könnyen kiszámítható, tehát minden elemzőeszköz megjeleníti — és amit egy eszköz mutat, azt hajlamosak vagyunk célnak tekinteni. Másrészt a 2000-es évek elején tényleg működött: akkor a szó-egyezés dominált. Ma a rendszer jelentést és szándékot értelmez, nem szavakat számol.
Mit nézz helyette?
| Elavult mérce | Ami helyette számít |
|---|---|
| a kulcsszó a szöveg 2-3%-a | megválaszolja-e a szöveg a keresés mögötti kérdést |
| a kulcsszó szerepel-e N-szer | szerepelnek-e a téma együtt járó fogalmai |
| pontos szóalak ismétlése | természetes, ragozott, változatos megfogalmazás |
| a címben minél előrébb | a cím valóban a tartalomról szól-e |
A második sor a legfontosabb és a legkevésbé ismert: a rendszer azt is vizsgálja, hogy egy témához tartozó fogalmak megjelennek-e. Egy hitelről szóló szövegben természetes módon előjön a THM, a futamidő, a fedezet — ezek jelenléte többet mond a szakértelemről, mint a főkulcsszó ismételgetése. Erről bővebben a szemantikus SEO cikkben.
Mikor lesz belőle kár?
Amikor a szám kedvéért ismételsz. A mesterségesen ismételt kulcsszó három módon rontja az oldalt: olvashatatlanná teszi a szöveget, gyanús mintázatot ad (lásd kulcsszó-halmozás), és elveszi a helyet azoktól a kifejezésektől, amelyekre szintén megjelenhetnél.
Magyar szövegnél van egy negyedik ok is: a toldalékolás miatt a szó szinte soha nem szerepel ugyanabban az alakban. Aki „pontos egyezésre” hajt magyarul, kényszeredett, nyelvtanilag hibás mondatokat ír — és ez az olvasónak is feltűnik.
A gyakorlati mérce
Olvasd fel a bekezdést hangosan. Ha furcsán hangzik, mert túl sokszor szerepel ugyanaz a szó, akkor sok. Ha természetesen hangzik, akkor jó — függetlenül attól, mit mutat a százalék.
Miért kártékony maga a mutató?
Nem csak azért, mert nem működik, hanem mert elvonja a figyelmet. Aki százalékot hajszol, a szavak számolásával töltött időt nem arra fordítja, ami valóban hat: a keresés mögötti kérdés megértésére és megválaszolására. Ez a mutató legnagyobb kára — nem a rossz irány, hanem az elvesztegetett munka.
Mi a helyzet a szinonimákkal?
Ezt szokás a sűrűség helyett új célnak kitűzni („használj sok szinonimát”), pedig ugyanabba a hibába vezet. Nem a szinonimák számától lesz jó a szöveg, hanem attól, hogy a témát tényleg végigviszed — és aki ért hozzá, az természetes módon használ változatos megfogalmazást, mert nem tud másképp beszélni róla. A cél a szakértelem, nem a szókincs statisztikája.